Nos, 2017 tavaszán megismerkedtem egy fiúval, akivel nagyon hamar össze is jöttünk. Az időm nagy részét vele töltöttem, így az írást hanyagolni kezdtem, de még nyáron így is közzétettem egy részt. Minden esetre, még akkor elkezdtem a folytatást, de be nem tudtam fejezni, ugyanis a múzsa csókja elszállt.
Jelenleg tizenkettedikes vagyok és érettségi előtt állok. Decemberben már letudtam egy szalagavatót, most azon igyekszem, hogy feljavítsam a két tantárgyat amiből bukásra állok. A reál tantárgyak nem a szívügyeim, nem tudom feltűnt-e... Minden esetre, most ezekre koncentrálok.
December elején a kapcsolatomnak vége lett, persze nem kell semmi rosszra gondolni, azóta is barátok vagyunk, de rájöttünk, barátként jobbak vagyunk mint párként.
Azonban innentől egyre lejjebb vezet a történetem...
Szüleim kapcsolata nagyon megromlott, így itthon állandóan feszült hangulat van. Amikor csak tehetem, akkor később jövök haza, csak hogy kerüljem az állandó konfliktust, de így az írás meg lehetetlen...
Az egészségi állapotom is rengeteget romlott az elmúlt időben. A szívem egy ideje vacakolt már, de most elértem azt a pontot, hogy képtelen vagyok koffeintartalmú italt vagy ételt fogyasztani, mert rosszul leszek. A kardiológushoz még nem jutottunk el, de amint kapunk időpontot, oda is el kell látogatnom. A stressztől az idegeim kikészültek, jelenleg enyhe nyugtatót szedek, hogy valamennyire békében élhessem világom. Néhány órákat alszom csak és akkor is rosszat álmodom. Ráadásul nemrégiben még depresszió tüneteit is elkezdtem produkálni...
A helyzetet megkönnyíti, hogy a barátaim mellettem állnak és támogatnak, ráadásul anyukám is mindent megtesz, hogy segítse a helyzetemet. Nagyon nehéz, de nem teljesen reménytelen ami körülöttem van, hiába tűnik annak a leírásom alapján. Innentől szerintem már csak felfelé visz az út, legalábbis igyekszem talpra állni.
Hogy a részek milyen gyakran jönnek ezek után? Az bizony egy jó kérdés. DE! Nem hagyom abba. A történet maga megvan és szeretném publikálni az összes részt, még ha nehéz is lesz. De most az érettségi miatt nem ígérek semmit. Az most egy picit fontosabb, hiába foglal a szívemben előrébb helyet az írás. Ha ebben az iskolában végeztem, valószínűleg OKJ-s képzésre megyek, egyelőre nincs tervemben egyetem vagy főiskola (bár ha lenne is, az átlagom megoldaná, hogy ne legyen).
Tehát senki ne féljen, az EHP be lesz fejezve, de a szünetekről nem tudok semmit. Lehet pár hét múlva új részt hozok, lehet csak érettségi után jelentkezek. Minden esetre, köszönöm a támogatásokat, köszönöm, hogy vagytok nekem. Higgyétek el, az is rengeteget tud segíteni ilyen esetekben, amikor valaki csak annyit ír: Várom a folytatást!
 |
| Oh, so keksual picture! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése