A hetek szép lassan teltek, de nekem még mindig nem volt egy barátom se. Jó, tudom, ott volt Castiel, Lysander és Ken, na meg néha napján Nathaniel, de amúgy nem volt senkim. A másik iskolában legalább volt egy barátnőm, de itt nem. Iris volt az egyetlen, akit ismertem is, de vele sem voltam abban a hű de jó barátságban. És ahogy telt az idő, rá kellett ébrednem, nekem barátnők kellenek! Tehát elterveztem, hogy azt a napot csakis a barátok szerzésére szentelem. A reggel úgy kezdődött, mint mindegyik, bementem a terembe és leültem a helyemre. Onnan kerestem szimpatikus arcokat. Sajnos egyet sem találtam. Mármint nem az, hogy nem voltak szimpatikusak, hanem inkább nem az én stílusaim. Sóhajtottam egyet és a fejem a padra hajtottam. Abban a percben lejátszódott bennem, hogy sose lesznek barátnőim.
- Mi a baj Lilly? Nem aludtál eleget? - jött egy gúnyos hang.
Felemeltem a fejemet, hogy szembe nézzek a tulajdonosával. Egyenesen Castiellel találtam szemben magam.
- Aludtam én eleget! - feleltem. - Jelenleg más miatt fáj a fejem.
- Mi az a más? - kérdezte miközben leült a mellettem álló székre.
- Először is, mi közöd hozzá? Másodszor, ki engedte meg, hogy leülj mellém? - kérdeztem gúnyosan.
Castiel felnevetett és átkarolta a vállamat.
- Egy, igazából semmi, de érdekel. Kettő, senki, de azt teszek, amit akarok. - felelte.
Sóhajtottam egyet. Igazából egész nyomós érvek! Ezután újra nézelődni kezdtem, de még így sem találtam magamnak megfelelő személyt.
- Most komolyan, mi ez a nagy nézelődés? - jött Castiel újabb kérdése.
Ekkor esett le, hogy Castiel még mindig ott ül mellettem és karolja a vállam. Gyorsan kibújtam a karja alól és szúrós pillantást vetettem rá.
- Korábban már megjegyeztem, hogy ne fogdoss! - válaszoltam mérgesen.
- Jó, de én meg nem ezt kérdeztem... - felelte a szemeit forgatva.
- Ha annyira érdekel barátokat keresek. - feleltem.
- Innen? - kérdezte meglepetten.
- Igen. - bólintottam.
Ekkor Castiel nevetni kezdett. Én csak a szememet forgattam.
- Mi olyan vicces? - jelent meg Lysander.
- Lilly barátokat keres! - nevetett Castiel.
- Innen? - kérdezett rá Lysander.
Bólintottam. Ekkor Lysander kuncogni kezdett. Én sóhajtottam és hátradőltem a székemen.
- Innen nem szerzel egyhamar barátokat. - jegyezte meg Castiel.
- Ha nem mondod, akkor rá se jövök. Amúgy szimpatikus arcokat keresek. - emeltem fel a fejem.
- Van pár lány, akik szerintem hozzád valóak, csak ők a másik osztályba járnak. - jegyezte meg Lysander. - És szerintem még Arminnal és Alexyvel is jól ki jönnél!
- Kikkel? - egyenesedtem ki.
- Két idióta ikerpáros. Armin kocka, Alexy meg...hát Alexy. - rántott vállat Castiel.
- Szünetben majd megismerkedhetnél velük. - jegyezte meg Lysander.
- Nem is tudom...Sose voltam jó barátkozásban. - rántottam vállat.
- Sose? Össze haverkodtál Castiellel, ne mond nekem, hogy nem vagy jó benne! - rázta a fejét Lysander.
- Majd meglátjuk! De most ajánlom, hogy készülj az órára Lilly. Dogát írunk. - mondta gúnyosan Castiel.
- Hogy mi van? - eszméltem fel. - Milyen óra lesz?
- Matek. - nézett rám értetlenül Lysander.
- Megbuktam! - fejeltem le a padom.
Ekkor megszólalt a csengő. Nekem végem volt. Azt se vettem észre, hogy a tanár belép és, hogy Castiel eltűnik mellőlem. Mire feleszméltem, addigra már 15 perc elment az órából és előttem volt a dolgozat. Hát vesztenem nem volt mit, így írtam...máig nem tudom mit, de azt írtam!
Az óra végén kissé megkönnyebbültem. És hála égnek a tanár hiányzása miatt volt egy lyukas órám. Ezt gondoltam végre barátok szerzésére fordíthatom. Az udvaron ültem, amikor Castielt vettem észre közeledni magam felé. Ahogy mellém ért elmosolyodott.
- Innen mégannyira se fogsz barátkozni. - jegyezte meg.
- Ha érdekel a véleményem, pont nem érdekel! - jegyeztem meg.
- Figyelj, ha egy percre abba hagyod a "barátszerző akciód" akkor eljöhetnél velem megkeresni Lysandert! Szerintem megint csajozik valahol...
Sóhajtottam. Jobb híján felálltam. Castiel elmosolyodott.
- Na gyere!
Lassan sétáltam Castiel mellett. A kertészklubba mentünk. Lysander ott ült az egyik padon. Mellette lányok álltak, illetve ültek. Egyedül Irist ismertem. Lysander mellett egy zöld hajú, barna szemű lány ült, hasonló öltözködési stílussal, mint Lysander. A zöld hajú mellett egy fehér hajú lány ült sárga szemekkel. Mellettük állt Iris, aki mellett egy szőke hajú, fekete szemű lány állt és karolt magához egy másik szőke lányt. Neki a szemei felemásak voltak. Kék és zöld...nem rossz! A pad mellett ült egy lila hajú lány, aki rajzolgatott. A lila hajú lány mellett egy barack hajszínű lány játszott a PSP-jén. Jól megy. Lysander éppen egy verset olvasott. Mikor befejezte a lányok tapsoltak. Még a PSP-s is letette a kis szerkezetét.
- Ez nagyon szép volt! - jegyezte meg a barna szemű.
- Szerintem inkább nyálas. - jegyezte meg Castiel.
Ekkor a lányok felénk fordultak. Lysander megköszörülte a torkát.
- Mivel szerelmes vers nem is lehet ijesztő. - jegyezte meg gúnyosan.
- Bocsájts meg Castielnek Lys. Ő sajnos a romantika tudata nélkül született. - ráztam a fejem.
- Mit mondtál? - nézett rám Castiel.
- És még süket is... - forgattam a szemeim.
- Süket? Tudatlan? Na, gyere csak ide Lilly! - kezdett közeledni.
- Ha hozzám érsz oda rúgok ahova nem kéne! - jegyeztem meg.
Castiel kuncogott és össze borzolta a hajam. Én ekkor jól bordán vágtam majd arrébb jöttem. A többiek úgy néztek rám, mintha olyat tettem volna, amit nem szabad. Én szépen leültem Lysander mellé.
- Mi újság? - néztem Lysanderre.
- Tudod, hogy behúztál Castielnek? - nézett rám a zöld hajú.
- Igen. Általában tudatában vagyok annak, ha megverek valakit. - rántottam vállat.
- De ha én megverlek, akkor öntudatlan leszel pár évig! - nézett rám Castiel.
- Én is szeretlek. - mosolyogtam rá.
- Megharagudnál, ha azt mondanám, hogy az érzés nem kölcsönös? - kérdezte gúnyosan.
- Nem, ugyanis én is hazudtam... - rántottam vállat.
A lányok kuncogtak.
- Nos, gondolom Castiel engem keresett, ezért vagytok itt. - állt fel Lysander. - Mindjárt jövök!
A lányok bólintottak.
- Lilly, te jobban jársz, ha ott maradsz! - mondta gúnyosan Castiel.
- Nem vagyok kutya, nem kell nekem parancsolgatni. Meg amúgy sincs kedvem veletek menni. - jegyeztem meg összefont karokkal.
Castiel vállat vont, majd elindult Lysander társaságában. Én csak ekkor vettem észre mennyire figyelnek a többiek.
- Nem vagy kispályás Lilly-Rose! - ült le mellém Iris.
- Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Megütötted Castielt! Honnan van ennyi bátorságod? - kérdezte Iris.
- Megütöttem? Én azt inkább csikizésnek mondanám. Ha akarok ütök nagyobbat. - emeltem magasba a fejem.
Iris kuncogott.
- Bátor vagy. - jegyezte meg a lila hajú lány.
- Nem is kicsit! Én még szóba se merek állni Castiellel, te meg simán megütöd! - lépett mellém a szőke göndör hajú.
- Miért kéne tőle félnem? - kérdeztem meg.
- Mert ha nem vigyázol, akkor megver. - mondta aggódva a felemás szemű.
- Engem? Pff...na arra befizetek! - kiáltottam fel.
A lányok érdeklődve figyeltek.
- Hogy hívnak? - kérdezte meg a lila hajú.
- Lilian Rosalynda Grey. Röviden Lilly-Rose. - mutatkoztam be.
- Én Ivelisse vagyok! - mutatkozott be a szőke, felemás szemű lány.
- Az én nevem Mirsy! - köszönt a szőke, göndör hajú.
- Az én nevem Jennalie! - mutatkozott be a zöld hajú, majd a fehér hajúra mutatott. - Ő a nővérem Rosalia.
- Engem Violának hívnak. - bólintott a lila hajú.
- Én pedig Yasmin vagyok! De a játékban a felhasználó nevem Kabóca, szóval arra is hallgatok!
Bólintottam. Nem is volt olyan nehéz velük megismerkedni...többször kéne fiúkat vernem! Ekkor két fiú jelet meg. Egy fekete hajú és egy kék hajú. Ikrek lehettek, mert nagyon hasonlítottak egymásra.
- Lányok! - kiáltotta a kék hajú és odarohant a lányokhoz (persze rám se nézve).
- Szia, Alexy! - jegyezte meg Viola egyedül.
- Ki az új tag? - kérdezte ahogy feltűntem neki.
- Lilly-Rose. - mondta Mirsy. - Képzeld, megverte Castielt!
- Komolyan? - lépett hozzám a fekete hajú.
- Nem vertem meg! - emeltem a magasba a kezeim. - Lehet kellett volna, de nem tettem.
- Ne is figyelj Mirsyre. Ő mindig elefántot csinál a bolhából. - állt fel Yasmin és sétált mellénk.
- Nem is mindig. - tette keresztbe a kezeit Mirsy.
Yasmin ekkor a fekete hajú fiúhoz lépett és szájon puszilta. Ezután rám nézett.
- Fiúk, ő itt Lilly-Rose! - mutatott rám.
- Szia! A nevem Alexy és nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - kiáltott a kék hajú és megölelt.
- Én is örülök. - jegyeztem meg ijedten.
- Én Armin vagyok. - mondta a fekete hajú miközben leszedte rólam a testvérét.
- Örvendek. - mondtam meglepetten.
Ennyi ismerős egy napra...Ez nekem sok gyerekek!!!
- Te vagy Castiel barátnője? - kérdezte Armin.
- Hogy micsodája? - akadt fel a szemem. - Cast csak haver, nem áll szándékomban összejönni vele! - kezdtem védekezni.
- Pedig elég jó kapcsolatban vagy vele. Csak azt látjuk, hogy sétálgattok együtt minden nap. - ugrált körül Mirsy.
- Jesszus Mirsy, nyugi van! - fogtam le. - És ő az egyik barátom a 4-ből.
- Csak 4 barátod van? - kérdezte Mirsy.
- Igen mivel új vagyok és...
- Ezt azonnal orvosolnunk kell! - fogta meg a kezeimet Mirsy. - Mától fogva én leszek az 5. barátod!
- Őőő...oké... - jegyeztem meg meglepetten.
Ekkor a zöld hajú lépett hozzánk és elhúzta tőlem Mirsyt.
- Mirsy mindig ilyen, szóval ne ijedj meg. Próbáld megszokni. - mondta Jannalie.
- Hozzá vagyok szokva, hogy hülyékkel vagyok körülvéve... - sóhajtottam.
Ekkor a felemás szemű, vagyis Ivelisse lépett hozzám.
- Figyelj, nálunk mindenkinek megvan a maga személyisége, szóval ezt próbáld megszokni, ha köztünk vagy. Ez csak egy baráti jó tanács. - mosolygott.
Teljesen meglepődtem. Még csak 10 perce ismerem őket, de már barátkoznak velem? Nem is olyan rossz ez a hely.
- Tényleg a barátotok vagyok? - kérdeztem.
- Ne butáskodj! Jó fej vagy és nincsenek barátaid, ez a csoport is így alakult. Szóval szívesen látunk benne! - kiáltott Alexy.
Elmosolyodtam egy kicsit.
- Héj Lilly!
A szemeim forgattam. Mibe kerülne Castielnek egyszer rendesen kimondani a nevemet?
- Igen Casti? - kérdeztem és megfordultam (ugyanis háttal álltam neki).
- Hány havert szereztél amíg én nem voltam itt? - kérdezte miközben átkarolta a vállam.
- Ha még egyszer átkarolsz, én esküszöm, hogy beleváglak a betonba! - szóltam rá és kimásztam a szorításából.
- Juj, de félek. - jegyezte meg gúnyosan. - De kérdeztem valamit...
- Mi vagyunk a barátai! - ugrált körbe engem Alexy és erősen megölelt.
Castiel kuncogott és rázta a fejét. Ezután megfogta a kezem és elrántott Alexytől.
- Gyere csajszi! - mondta. - Nem akarom, hogy sokáig itt maradj!
- Mi a baj Casti? Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem gúnyosan.
- Pff...csak is! - jegyezte meg morcosan.
- Akkor nem tudsz kit szekálni? - tettem fel az újabb kérdést.
- Na ebben már több az igazság! - kuncogott.
- Akkor cseréljünk. - jelent meg Lysander. - Te mész Lilly-Rosezal, én meg maradok itt!
Sóhajtottam.
- Rendben, vele megyek! - emeltem fel a kezeim.
- Remek! Téged jobban lehet szekálni, mint Lysandert! - mondta Castiel. - Na, gyere!
Megforgattam a szemeim, majd Castiel után mentem.
- Tényleg a barátaid? - kérdezte Castiel.
- Olyasmik. - rántottam vállat. - Ismered őket?
- Nagyjából. - felelte Castiel.
- És ki kicsoda? - kérdeztem.
- Ha ennyire kíváncsi vagy rá miért nem kérdezted meg őket? - nézett rám megvetően.
- Jó, csak kérdeztem... - forgattam a szemeim.
Castiel sóhajtott.
- Ivelisse a másik csoport DÖK képviselője, így nagyon jó kapcsolatot ápol Nathaniellel. Szóval a személyiségük is nagyjából egyforma. Mirsy egy energiától kicsapongó lány, aki szeret bohóckodni, de órán mintha teljesen más lenne. Nos, ő is a másik csoportban tanul. Jennalie egy Lysander lányban. Őt nem kell jellemeznem, szerintem mindet láttál. És ott van Armin barátnője Yasmin. Ő a kockaság királynője, nem csoda, ha a barátja a kockaság királya. Alexy meg...mint mondtam ő Alexy. Viola egy rajzmániás, Rosaliáról pedig nem tudok semmit. - mondta Castiel.
- Félnek tőled, ezt tudtad? - kérdeztem.
Ekkor Castiel felnevetett.
- Tőlem mindenki fél! - jegyezte meg.
- Kivéve én... - javítottam ki.
- Szerintem te is félsz, csak nem vallod be! - incselkedett.
- Csak is... - jegyeztem meg gúnyosan.
- Ezek szerint igen? - kérdezte ő is gúnyosan.
Én nem feleltem csak oldalba böktem.
- Ne bökdöss, nem facebookon vagy! - mondta kuncogva.
- Én ott bökdösök, ahol akarok! - feleltem kuncogva, majd újra oldalba böktem.
- De ha én megböklek, akkor kettészakadsz! - fenyegetőzött mosolyogva.
- Nézd, hogy remegek! - kiáltottam kuncogva.
Castiel a szemét forgatta, de együtt kuncogott velem. Ekkor Amber jelent meg és nagyon figyelt engem. Szinte a szemével gyilkolt. Ezután elindult a kertészklub felé, ahonnan Lysander közeledett felénk.
- Leráztad a rajongóid? - kérdezte Castiel.
- Nagyon vicces... - forgatta a szemét Lysander. - Amúgy meg csak jöttem utánatok, most olyan sajnos megbeszélésük van. Ilyen nőies, mert Armint és Alexyt is elküldték.
- Maradhattál volna, amilyen nőies vagy! - gúnyolódott tovább Castiel.
- Nem ütlek meg, mert jól nevelt vagyok. De még egy ilyen és megoldom, hogy szenvedj ütések nélkül is... - felelte Lysander.
Kuncogtam. Ekkor Mirsyt láttam felénk szaladni.
- Lysander! - kiabált.
- Végeztetek? - fordult meg Lysander.
- Nem! Csak Amber...
- Mit csinált az a liba? - szakítottam félbe.
- Meg akarja verni Ivelisset!
- Na, ebből elég volt! - motyogtam és elindultam a kertészklub felé.
Ahogy odaértem láttam, ahogy Amber a hajánál fogva tartja a lányt a többiek pedig ijedten nézik az eseményeket. Ennyi anyámasszony katonáját egy helyen!
- Világos voltam? - hallottam Amber kérdését.
- Amber, kérlek hagyj! - panaszkodott Ivelisse.
- Nem ezt kérdeztem! - kiáltott rá, szinte sikoltva.
- Úristen! Amber, még egy ilyen és kiszakad a dobhártyám! - kiáltottam fel.
Erre mindenki rám nézett.
- Mit keresel itt ciánka? - kérdezte, de még mindig nem engedte el Ivelisse haját.
- Kérdezhetném ugyanezt. Téged inkább bírlak elképzelni egy manikűr szalonban, mint itt, hogy kertészkedj. Amúgy igen béna lehetsz, ha a virág helyett Ivelisse haját fogdosod... - ráztam a fejem.
- Neked semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok! - felelte miközben elengedte a lány haját. - Amúgy meg tudom mi a különbség a két dolog között!
- Akkor ennyire tetszik a samponja? - kérdeztem. - Akkor kérdezd meg mit használ, elmondja ő szerintem.
- Elég volt a gúnyolódásodból Ciánka! Tudd hol a helyed! - kiáltotta Amber és elindult felém.
Én rebbenés nélkül álltam ott. Ekkor emelte a kezét, hogy megpofozzon, de én csak megfogtam a karját és a háta mögé zártam.
- Na idefigyelj szöszi! - kezdetem idegesen. - Azt még megbocsájtom, hogy színvak vagy és a világoskéket ciánnak látod, de egy dolgot tudj rólam! Ha a barátaim bántják, azt nagyon megbánják! Szóval, ha még egyszer meglátlak Ivelisse, vagy bármelyik más barátom körül gonoszkodni, én esküszöm földbe váglak! Világos voltam?
Amber nyelt egyet. Ezután elengedtem.
- És mi van, ha téged bántalak? - kérdezte.
- Engem nem tudsz. - rántottam vállat. - De ha mégis összejön, én azt szívesebben fogadom, mintha a barátaimhoz nyúlsz!
- Jó! - mondta Amber. - Mert most megkapod a magadét!
- Nyugodj már meg Amber! - jött egy hang Amber mögül.
Oda néztem és nem hittem a szememnek. Ott állt Castiel, Lysander, Nathaniel, Armin, Alexy és Mirsy.
- Mennyit hallottatok? - kérdezte Amber.
- Nyugi csak az egészet! - felelte Castiel.
- Amber, beszélnünk kell hármasban! Te, én és az igazgatónő! - mondta Nathaniel.
- Jobb esetben csak pár napra dobnak ki! - mosolygott Alexy.
- Ez is a te hibád, te idióta! - fordult felém a rákvörös Amber.
Ekkor az ökle olyan gyorsan jött felém, hogy nem tudtam reagálni. Ahogy megkaptam az ütést eldőltem és egyenesen neki estem az ágyás mellett álló betoncserépnek. Jól be is vertem a fejem, ami miatt felszakadt a homlokom.
- Csak álljak fel te majom...jobban jársz ha futsz! - néztem rá idegesen.
- Lilly-Rose! - térdelt le mellém Mirsy.
- Ebből elég volt Amber! - üvöltött Nathaniel.
- Hiába vagy te a DÖK elnök semmi bizonyíték, hogy én löktem a falnak ciánkát! - üvöltött Amber.
- Kisasszony, maga meg mit művelt? - jött a dili hangja.
- Szóltunk az igazgatónak. - mondta Alexy. - Mindent látott!
Amber szeméből könnyek kezdtek folyni. Ezután Nathaniel megfogta a kezét és elkezdte elhúzni tőlünk.
- Jól vagy? - térdelt le mellém Castiel.
- Maradjunk annyiban, hogy megszoktam. - feleltem miközben fogtam a fejemet.
Lysander és Castiel óvatosan felhúztak állóhelyzetbe.
- Lilly-Rose. - lépett hozzám Ivelisse.
- Igen? - kérdeztem.
- Köszönöm, hogy segítettél... - sütötte le szemeit, mintha az ő hibája lenne az én balesetem.
- Szívesen! Tudod a barátok mindig kiállnak egymásért! - mondtam neki mosolyogva.
Ekkor elmosolyodott, majd megölelt. Furcsa volt, mert engem nem ölelgettek gyakran, de igazából jól esett.
- Gyere Lilly, meg kell mutatnunk a sebed az iskolaorvosnak! - mondta Castiel.
- Megyek! - feleltem.
Ezután Castiel és Lysander átkaroltak, hogy ne essek el és elindultunk a suli orvoshoz. Ott persze azonnal megvizsgáltak és ráfoghatjuk, hogy elláttak. Végül csak egy ragtapaszt kaptam, de nem zavart. Nem is kellett nekem más! Persze mindenki megbámult a suliban, ami jobban zavart, ugyanis ehhez nem voltam hozzá szokva. A szekrényemhez léptem, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.
- Remélem boldog vagy!
Ahogy megfordultam Ambert láttam magam mögött.
- Hogy őszinte legyek fáj a fejem, szóval nem vagyok boldog. - feleltem.
- Most pár napig nem kell suliba jönnöm, mert felfüggesztettek. De ezért még megfizetsz, de akkor már nem csak egy ragtapaszt kapsz a fejedre!
- Jaj, de félek! - feleltem.
- Te kis... - kiáltott és készült ismét behúzni nekem.
Sajnos olyan rossz helyen álltam, hogy nem tudtam menekülni. Azt hittem kapok még egyet. Ám legnagyobb meglepetésemre a semmiből Nathaniel bukkant fel és ellökte tőlem Ambert.
- Mit csinálsz? Miért keresed a bajt? Menj haza Amber! - kiáltott rá.
Amber szeme tele volt könnyekkel és úgy nézett rám. Ezután elszaladt.
- Sajnálom... - felelte Nathaniel.
- Semmi gond! - szakítottam félbe. - Nos, köszönöm a segítséget!
- Igazán semmiség. - dörzsölte meg a tarkóját.
Mosolyogtam kicsit Nathanielre. Nem is olyan rossz, mint gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése